Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Magyar rock

 

 

A heavy metal Magyarországon

Magyarországon mindig is mostohán kezelték a műfajt, bár a nemzetközi trendeknek megfelelően az 1970-es évektől már itthon is tömegeket vonzottak a külföldi példaképek követői. Az állampárti kultúrpolitika miatt az első magyar heavy metal lemezek elkészítése azonban csak a következő generációnak adatott meg a 1980-as évek második felében.

Magyarock (1970-es évek)

Ha több éves fáziskéséssel, de Magyarországon is mindig felbukkantak a meghatározó külföldi rockcsapatok követői. Az 1960-as évek végén a Cream és Jimi Hendrix dalait a tragikus sorsú „gitárkirály”, Radics Béla tolmácsolta leghívebben zenekaraival, mint például a Sakk-Matt. A hetvenes évek kezdetén szintén Radics játszott először Led Zeppelin számokat a Tűzkerék soraiban Tátrai Tiborral. Radics sajnálatos módon kevés saját számot írt, ezek közül a Zöld csillag a legismertebb.

 

9417.jpg Radics Béla

 

A hetvenes évek legsikeresebb rockzenekara kétségtelenül a Som Lajos vezette Piramis volt, de ez leginkább Som szervezői zsenijének és kapcsolatrendszerének volt köszönhető. Az ellenpólust a Schuster Lóránt vezette, 1972-ben alakult P. Mobil képviselte a Deep Purple nyomdokain járva. A zenekar gitárosa volt „a Radics Béla utáni nemzedék talán legtehetségesebb rockgitárosa, Bencsik Sándor, vagy ahogy a szakmában ismerték, Samu”. A rendszerváltást megelőzően az Magyar Hanglemezgyártó Vállalat (MHV, ma Hungaroton) kizárólagos monopóliuma volt a lemezkiadás Magyarországon és a pártállami rendszer folyamatosan ellenőrizte a kiadható és kiadott dalokat, és amíg a Piramis évente jelentette meg egyre fáradtabb albumait (1977 és 1981 között), addig a P. Mobil gyakorlatilag tiltólistára került a kultúrpolitika urainak, elsősorban a MHV vezérének Erdős Péternek köszönhetően, dacára annak, hogy a Mobil koncerteken ezrek „csápoltak”. A P. Mobil csak a nyolcvanas évek elején adhatta ki első albumait, de addigra Bencsik Samu és a billentyűs Cserháti István 'Pityi' már nem volt a zenekar tagja, közösen alapították meg a P. Box-ot.

 

1390.pbox.logo.jpg

 

A hetvenes évek végének másik nagy sikerű, de szintén tiltólistára került zenekara a Nagy Feró vezette Beatrice volt. Az eredetileg 1969-ben női popegyüttesként indult csapat az évek során többször átalakult, majd a tagcseréket és stílusváltásokat követően 1978-ban álltak színpadra AC/DC ihlette rockzenéjükkel és „csöves” fazonjukkal. Bár nem sikerült magukat elfogadtatni a kultúrvezetéssel, és lemezük is csak a rendszerváltás közeledtével, 1988-ban jelenhetett meg, Nagy Feró mégis sokat tudott tenni azért, hogy lemezszerződéshez jussanak a nyolcvanas években felbukkant heavy metal zenekarok (elsősorban a Pokolgép).

 

19951.jpg Nagy Feró

 

Metal nemzedék (1980-as évek)

Az 1980-as évek elején a brit heavy metal új hulláma Magyarországot is elérte. Igaz, először csak apró rezgésekkel, mivel hivatalosan se a Judas Priest, se az Iron Maiden, se a Saxon, se más NWOBHM csapatok lemezei nem voltak kaphatóak. A nyugatról becsempészett bakelitkorongok hatására azonban 1981/82 táján megalakultak az első magyar heavy metal zenekarok, mint a Stress és a Pokolgép. Komoly ismertségre a Pokolgépnek sikerült szert tennie, mikor beneveztek az 1983-as Ki mit tud? vetélkedőre és megmutathatták magukat ország-világnak. A következő évben már a Budapesten koncertező Motörhead előzenekara voltak. 1985-re stabilizálták felállásukat és egyre növekvő népszerűségük hatására – valamint Nagy Feró (Beatrice) közbenjárására – a Hungaroton vezetői végül lemezszerződést kínáltak a csapatnak. A heavy metal műfaj első magyar nagylemeze a Pokolgép 1986-ban megjelent Totális metál című albuma volt.

 

pokolgep86.jpg

 

A soproni Moby Dick fejlődésén a magyar metal színtér zenei változásai pontosan lemérhetők. A zenekar a Stress és a Pokolgéppel egyidőben indult az 1980-as évek elején, de a gimis srácok akkor még a Hobo-féle blues-rockkal, majd hard rockkal próbálkoztak. Aztán őket is elkapta a brit heavy metal és a germán power metal, ennek eredménye a ma is Moby Dick slágernek számító Keresztesvitéz. Majd a nyolcvanas évek vége felé Magyarországra is betört a thrash metal olyan csapatokkal, mint a Kreator, a Metallica, a Testament, és a Moby Dick már ebben a stílusban készítette el debütáló lemezét 1990-ben.

 

ugass-kutya.jpg

 

A nyolcvanas évek második felében kissé tudathasadásos állapotban létezett a heavy metal Magyarországon. Miközben gombamód szaporodtak az új metal együttesek és a koncertekre ezrek voltak kíváncsiak, addig csupán a Pokolgépből kivált Paksi Endre által, 1986-ban alapított Ossian zenekar kapott lehetőséget lemezkészítésre a Pokolgép mellett. 1986-tól 1990-ig mindössze öt(!) heavy metal lemez jelenhetett meg (három Pokolgép és két Ossian album), ami a két zenekarnak hihetetlen népszerűséget biztosított, de igazán kibontakozni nem engedte a műfajt. Pedig a brit heavy metal követői után az Yngwie J. Malmsteen fémjelezte neo-klasszikus power metal hazai képviselői, mint a Sámán, az Árkádok és a Classica is felbukkantak. Majd a Metallica sikerei nyomán a nyolcvanas évek végén sorra alakultak a thrash metal zenekarok, mint az Undertaking, az Atomic, a Beyond, a Remorse vagy a kissé elvontabb The Bedlam.

Ezek a zenekarok legtöbbször a hazai viszonyok következtében nem tudtak érvényesülni, és a demókészítésnél, koncertezésnél messzebb nem jutottak. Az állami hanglemezkiadó nem törte magát, hogy az ígéretes csapatokat a piacra juttassa. Voltak, akik éppen ezért külön utakon indultak el és ennek köszönhetően külföldön is sikerült elismerést szerezniük. Egyik ilyen „különutas” a Tormentor zenekar volt, akik szerzői kiadásban (kazettán terjesztve) jelentették meg első albumukat: Anno Domini (1988). Az angol nyelvű album előfutára és inspirálója volt az 1990-es évek elején kibontakozó skandináv black metal mozgalomnak, később a frontember Csihar Attila pedig egyedi előadásmódjának – és nem mellesleg a norvég Mayhem debütáló albumán való szereplésének – köszönhetően ismert figurája lett a nemzetközi színtérnek.

 

tormentor---anno-domini---front.jpg

 

Egy másik rétegzenének számító műfajban, az instrumentális gitárzenében Szekeres Tamás alkotott figyelemreméltót, aki 1989-ben magánkiadásban jelentette meg Guitarmania című albumát, mely Európában is az elsők között volt ebben a műfajban. Addig csak az Egyesült Államokban jelentek meg ilyen stílusú lemezek. Ennek megfelelően Szekeres külföldön is sokat koncertezett.

 

szekeres-tamas-guitarmania.jpg

 

A megjelent albumok száma ugyan nem tükrözte a metal népszerűségét, de a több tízezres eladási adatok jelzésértékűek voltak. A nyolcvanas évek második felében a magyar médiában sikerült előre törnie a műfajnak. Lénárd László és Cselőtei László 1986 őszén indítják el a Metallica Hungarica nevű rajongói magazint, amely 1989-től a német Metal Hammer magazinnal kooperálva az ország meghatározó keményzenei havilapja lett és máig folyamatosan megjelenik.

mh1.jpg

mh2.jpg

mh3.jpg

mh4.jpg

mh5.jpg

mh6.jpg

mh7.jpg

mhho-cover.jpg

 

 

 

A Magyar Rádióban hétről hétre hallható volt a Heavy metal kedvelőinek című műsor, ahol a legfrissebb külföldi heavy metal és thrash metal albumokat játszották le teljes egészében a vékony pénztárcájú magyar rockerek legnagyobb örömére. 1989 januárjában indult a Petőfi adón a Heavy metal magazin heti 40 percben az éjszakai műsorsávban, áprilisban pedig a Rockkalapács tévéműsor a Magyar Televízió kettes csatornáján, mindkettő Lénárd és Cselőtei szakértői támogatásával.

 

 

Eközben a művelődési házakban és a Petőfi Csarnok színpadán sorra rendezték a metal fesztiválokat, egymás után nyíltak a rockkocsmák, a rockbutikok, és a kizárólag kemény zenéket forgalmazó kis lemezboltok. Budapesten pedig olyan aktuális külföldi előadók léptek fel 1984 augusztusában mint a Motörhead és az Iron Maiden, akiket aztán az 1980-as évek második felében sorra követtek a Saxon, a Scorpions, a Stormwitch, az egykori Accept énekes saját zenekara az UDO, a Helloween, a Kreator, vagy éppen a Metallica.

Változó idők (1990-es évek)

Az 1989-es rendszerváltás után a lemezkiadásban is megszűnt az állami monopólium és az új kiadói vállalkozások már igyekeztek kihasználni a metal népszerűségét. Az új évtized kezdetén a frissen alakult kiadóknál így kapott lehetőséget bemutatkozó albumának elkészítésére a Moby Dick (Ugass kutya!, 1990 - Proton), a Dance (Love Commando, 1990 - Proton), a Sing Sing (Életfogytig rock'n'roll, 1990 - Proton), a Diktátor (Animal Metal, 1991 - Hajdúton), Exit (Együtt a szeméttel, 1991 - Nagyferó Produkció) és a Lady Macbeth (Lady Macbeth, 1991 - Nagyferó Produkció). Az egyik legrégebbi magyar heavy metal zenekarnak számító Stress pedig szerzői kiadásban jelentette meg bemutatkozó albumát Kísértetkastély címmel 1991-ben, ahogy a miskolci Rotor együttes is saját erőből adta ki Tépj szét minden láncot! című első albumát ugyanabban az évben.

A '90-es évek elejére a konkurencia megerősödésével a Pokolgép elveszítette addigi vezető szerepét a hazai színtéren. Ehhez természetesen nagyban hozzájárult a zenekar kettészakadása, ami a rajongótábort is megosztotta. A legnépszerűbb csapatoknak a Pokolgép mellett akkoriban a Moby Dick, az Ossian, a Sing-Sing valamint a Pokolgépből és Ossianból kivált tagok alapította Omen és Akela zenekarok számítottak. A rendszerváltással egyidőben a külföldi multinacionális lemezkiadók is megérkeztek Magyarországra, így az átalakult Pokolgép következő lemezét (Adj új erőt!, 1991) és a vezető szerepre törő Moby Dick második albumát (Kegyetlen évek, 1991) például már a brit EMI magyar leányvállalata adta ki.

Közben a thrash metalból kiszakadt extrém stílusirányzatok is kezdtek beszivárogni az országba, köszönhetően a megélénkülő klub- és koncertéletnek. A '90-es évek elején a Petőfi Csarnokban a feltörekvő külföldi csapatok közül az Obituary, a Dismember, a Sepultura, a Paradise Lost és a Tiamat is egyaránt fellépett, amely a magyar zenekarokra is inspirálólag hatott. Kialakult a magyar death metal színtér, amelynek első albumát Far from Christ címmel a zalaegerszegi Monastery adta ki 1992-ben. Aztán következett a szombathelyi Extreme Deformity meggyőző debütálása (Internal, 1993), majd évente egy-egy újabb anyag a Subject, az Intense Agonizing, a Diafragma, az Art Of Butchery, és a Testimony zenekaroktól. A stílus underground státusza miatt ezek az albumok szerzői kiadásban vagy kis független kiadóknál jelenhettek csak meg, de fontos mérföldköveknek számítanak a stílus magyarországi történetében.

A másik extrém metal stílus a black metal kezdetben még ennyi lehetőséghez sem jutott Magyarországon, éppen ezért figyelemre méltó, hogy a szombathelyi Sear Bliss zenekar bemutatkozó albumát (Phantoms) rögtön egy holland kiadó jelentette meg 1996-ban. A többi black metal zenekarnak ekkor még magyar szinten sem sikerült igazán kitörnie, de a '90-es évek második felében folyamatosan alkottak, és az ezredfordulót követően a legjobbak, mint például az Ahriman, a Frost, a Dusk és a Nebron, hazai vagy külföldi lemezszerződéshez jutottak.

A '90-es évek közepétől a változó nemzetközi trendeknek megfelelően a betelepült multik Magyarországon is inkább az új tehetségek és az új trendek felé fordultak, és ezeket próbálták befuttatni kisebb-nagyobb sikerrel: Black-Out (Sony Music), Carmen (Polygram), Fresh Fabrik (Warner), Nyers (BMG), Nevergreen (Polygram), Replika (Sony Music), Warpigs (Polygram). Többségük a magyar Metal Hammer magazin 1994 és 1996 között kiadott, a hard rocktól a metalon át a hardcore punkig mindenféle stílusirányzatot felölelő, három részt megélt Demonstráció válogatás-sorozatán mutatkozott be először a nagyközönségnek. A válogatáson lemezszerződéssel még nem rendelkező underground zenekarok szerepeltek.

Eközben az évtized közepére a keményebb hangvételű zenék terén a metal zenekaroktól olyan punkos, rock and roll beütésű együttesek vették át a „piacvezető” szerepet, mint a Tankcsapda és a Junkies. A korábban sikeres magyar metal zenekarok egymás után kerültek válságba. Az Ossian 1994-ben feloszlott, a Pokolgép némi nosztalgiázás után 1995-ben széledt szét, ugyanekkor a Moby Dick is leállt és tagjai projektezéssel töltötték az időt, az Omen és az Akela 1997-ben kiadott stúdióalbumain pedig elektronikus hatásokkal próbálta megújítani hangzását (sikertelenül).

Koncertvonalon az évi egy-két nagy külföldi együttes (Deep Purple, Guns N’ Roses, Metallica, Megadeth, Bon Jovi, Scorpions, Aerosmith, Black Sabbath, Motörhead, Slayer, Red Hot Chili Peppers, Pearl Jam, KISS) felléptetésén 1997-ben sikerült túllendülnie a hazai koncertszervezőknek. Ettől az évtől kezdve a Petőfi Csarnok és a nagyobb arénák, mint a BS és a Kisstadion mellett a kisebb budapesti és vidéki klubok is bekapcsolódtak a nemzetközi vérkeringésbe, és ennek köszönhetően a tehetséges új, de még kisebb rajongótáborral rendelkező (például: Nevermore, Hammerfall, Moonspell, The Gathering) vagy alapvetően kint is underground kult státuszban lévő zenekarokat (például: Anathema, Psychotic Waltz, Savatage, Overkill, D.R.I.) is érdemes volt elhozni Magyarországra.

A külföldiek mellett a magyar zenekarokra is kíváncsi volt a közönség. Még az olyan underground stílusokban is, mint a progresszív metal. A '90-es évek második felében például évente került megrendezésre az Eclipse, a Stonehenge, az Everflow és a Symmetry (később Perfect Symmetry) nevével fémjelzett Progresszív Metal Fesztivál előbb Pécsett, majd Budapesten.

A magyar heavy metal új hulláma (2000-es évek)

A '90-es évek végén lassan Magyarországon is éreztette hatását, hogy a svéd HammerFall bemutatkozása Európa-szerte visszahozta a köztudatba a tradicionális heavy metalt. Persze csak underground szinten. Azonban a győri heavy metal fesztiválokon az 1998-tól újra aktív Ossian vezérletével már olyan feltörekvő fiatal zenekarok izzították a közönséget, mint a Demonlord, az Obstruction, a Stainless Steel, a Cross Borns.

A hazai kiadók tehetetlenségét megunva a Metal Hammer magazin szerkesztősége lemezkiadót alapított Hammer Records néven, és egyik első kiadványukként ők jelentették meg az Ossian visszatérő lemezét (Fémzene), amit azóta a stílus számtalan régi és új zenekarának albuma követett. Ezzel együtt, szakmai tapasztalatuknak köszönhetően sok külföldi független metal kiadóval kötöttek szerződést magyarországi terjesztésről, ami tovább szélesítette a szűkös metal kínálatot a csupán nagy nevekre koncentráló hazai lemezpiacon. A Hammer Records mellett a győri Nephilim kiadó is számos tehetséges magyar együttesnek adott lehetőséget az ezredfordulón.

A külföldi nagy metal fesztiválok mintájára először 2000-ben szervezték meg Budapesten a kétnapos Summer Rocks fesztivált a Petőfi Csarnokban tizennyolc fellépővel, erős külföldi mezőnnyel (Gamma Ray, Pink Cream 69, Marduk, Borknagar, Immortal, Vanden Plas, Leadfoot) és a legjobb hazai zenekarokkal. 2004-ig öt nyáron át szervezték meg önállóan, majd az eredeti koncepciót megtartva a rendezvény 2005-től beolvadt a Sziget Fesztivál programjába Metal Hammer (később Hammerworld) színpad néven, és mai napig a Sziget egyik leglátogatottabb helyszíne minden évben. Egy másik igen sikeres fesztivál a dark/gót/black metal stílusokra koncentráló Gothica, amelyet számtalan fellépővel, nagy érdeklődés mellett 2001 óta minden évben megrendeznek Budapesten.

Az új évezredben egyre több magyar metal zenekar jutott külföldön is fellépési lehetőséghez. Az igazi hírt ekkor már egy nyugati lemezszerződés jelentette. A black metalos szombathelyi Sear Bliss az első albumtól kezdve szinte folyamatosan nyugati kiadóknál készíti aktuális lemezét. Rajtuk kívül a metalcore-t játszó Bridge To Solace, a göteborgi dallamos death metal Casketgarden, és a rutinos doom metal (ex-Mood) zenészekből álló Wall of Sleep dolgozik külföldi underground kiadóknál kezdettől fogva. A nagy szenzációt azonban a Mezőkovácsházáról elindult Ektomorf szolgáltatta 2004-ben, amikor a legnagyobb független metal kiadó, a német Nuclear Blast szerződtette őket, és ennek köszönhetően a következő három évben megjelent lemezeikkel Európa-szerte ismert zenekarrá váltak. Ők az egyetlen rendszeres magyar fellépői a nagy európai metal-fesztiváloknak, mint a Wacken, a Summer Breeze, a Rock Am Ring vagy a With Full Force.

Hazai pályán az új generáció legsikeresebb zenekara kétségtelenül a Depresszió, akik a Tankcsapda zenei világát a saját korosztályuk nyelvére fordítják le olyan külföldi példaképek hatásait beépítve, mint a Machine Head, a Korn vagy a Soulfly. A Tankcsapda előzenekaraként turnéztak először, majd pár évvel később már önállóan töltötték meg a Petőfi Csarnokot, ami mind a mai napig a siker egyik komoly fokmérője Magyarországon.

Az aktuális trendek alapján a magyar undergroundban két stílusirányzat dominál leginkább. Egyrészt a folk metal zenekarok, akik közülük a soproni Dalriada (korábban Echo of Dalriada) a legsikeresebb. 2003-ban Arany János költeményének, A walesi bárdoknak folk metalos megzenésítésével hívták fel magukra a figyelmet. Egyre nagyobb példányszámban fogyó lemezeiken, dalaikban magyar népzenei motívumokkal ötvözik a metal stílusjegyeit.

Az évtized másik népszerű hazai underground stílusa a sludge/southern metal, amelynek vezető zenekara az egykori Mood együttes tagjaiból alakult Stereochrist. Érezhetően ekkorra érett be a '90-es évek második felében aktív Mood öröksége, akik 2001-es feloszlásukig a sludge metal alapjait adó doom metal legerősebb, nemzetközi szinvonalú magyar képviselői voltak. A Stereochrist mellett több fiatal csapat (Stonedirt, Sunday Fury, Locust On The Saddle) is eljutott már a lemezkiadásig az utóbbi egy-két évben, ami kétségtelenül a stílus és a rajongótábor folyamatos erősödését jelzi.

A hazai metal underground legnagyobb problémáját mindig is a korlátozott fellépési lehetőségek, a rock klubok alacsony száma jelentette. Budapesten az ingatlanfejlesztések veszélyeztetik a többségében eladásra váró régi épületekben működő rock klubok létét (például a Kultiplex bezárása), a vidéki városokban pedig a fizetőképes kereslet alacsony szintje okoz gondot. Eközben a magyar hangstúdiók és hangmérnökök teljesítménye, a rendszerváltás óta tartó folyamatos fejlesztéseknek és szakmai fejlődésüknek köszönhetően már közelíti a nyugati szintet.

 

 

Cikkek

Hivatalos oldalak.

2012.12.26

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Magyar rock | Hozzászólások: 0

Underground.

2012.12.26

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Magyar rock | Hozzászólások: 0

Omega

2012.12.02

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Magyar rock | Hozzászólások: 0

Piramis

2012.12.02

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Magyar rock | Hozzászólások: 0

Beatrice

2012.12.02

A nemzet csótányai

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Magyar rock | Hozzászólások: 0

Edda művek

2012.12.02

Miskolc

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Magyar rock | Hozzászólások: 0

Karthago

2012.12.02

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Magyar rock | Hozzászólások: 0

Undertaking

2012.11.25

Killan Gyuri, a Landlertaking, meg a Russkaya vodka....

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Magyar rock | Hozzászólások: 0

Tormentor

2012.11.25

Egy zenekar, amely a youtube-on lett világhírű.... (nem csoda...)

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Magyar rock | Hozzászólások: 0

Tankcsapda

2012.11.25

Punk 'n 'Roll?

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Magyar rock | Hozzászólások: 0

Sing Sing

2012.11.25

The password: 'Halál a májra.......

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Magyar rock | Hozzászólások: 0

Pokolgép

2012.11.25

Gépgépgép.....

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Magyar rock | Hozzászólások: 0

P.Box

2012.11.25

Pandora szelencéje Vikidál Gyulával.

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Magyar rock | Hozzászólások: 0

P. Mobil

2012.11.25

Nem kéne bemutatni...!

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Magyar rock | Hozzászólások: 0

Ossian

2012.11.25

Paksi Endre, és a többiek....

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Magyar rock | Hozzászólások: 0

Omen

2012.11.25

A fél Pokolgép, meg a többiek....

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Magyar rock | Hozzászólások: 0

Moby Dick

2012.11.25

A soproni bálna.

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Magyar rock | Hozzászólások: 0

Lord

2012.11.25

Az egyik legnépszerűbb magyar csapat Szombathelyről.

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Magyar rock | Hozzászólások: 0

Akela

2012.11.25

A farkasok.

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Magyar rock | Hozzászólások: 0